Volt a PZH1-ben egy olyasmi a beugróban, hogy egy imperatív program utasításai elemi tevékenységeknek felelnek meg. Ezt én hamisnak jelöltem, de nem volt jó. Megtekintésen is azt mondták, hogy az állítás igaz, de még nem igen egyértelmű számomra, hogy miért.
Egy programban vannak elágazások. Ezeket a folyamatmodellben rombusszal jelöljük, mint döntési feltétel, a programnál egy megfelelő gépi kóddal, feltételes ugrással. Kissé leegyszerűsítve egy vagy több ugró utasításnak megfeleltethető egy döntési csomópont. Ezután az állítás csak akkor lehet igaz, ha a döntés is egy elemi tevékenység. A jegyzetben lévő definíció alapján ez még lehetséges is lenne: a feltétel kiértékeléséhez idő kell, és azon kívül, hogy megadjuk a feltételeket, nem részletezzük jobban (pl. logikai kapukat nem jelöljük). Csakhogy az elemi tevékenység grafikus szintaxisának a kerekített sarkú téglalap van megadva. Ehhez viszonyítva a döntés már részletesebb, mivel tartalmazza az elágazások feltételeit is, míg a téglalapra csak felírjuk, hogy itt egy feltétel értékelődik ki. Emiatt én eddig úgy gondoltam, hogy az elemi tevékenység alatt csak a téglalapot értjük, így a döntés nem elemi tevékenység, hanem... döntés. De Gönczy mondta is, hogy ami nem elemi tevékenység, az az összetett, pl. alfolyamat, ami hívással ábrázolható a folyamatmodellben. Ez nyilván igaz, több tevékenység már nem nevezhető elemi tevékenységnek.
Na most a kérdés, mi az igaz? Rosszul tudtam, és a döntés is elemi tevékenységnek számít, vagy valami mást értettem félre, vagy hogy jön ki, hogy a beugró állítása igaz?